Életem legnagyobb pontya!
2017-ben esténként kíváncsian néztem az IBCC – nemzetközi horgászverseny élő közvetítéseit. A csapatok egymás után fogták a 10 kg fölötti, sőt még a 20 kg fölötti halakat is. Hihetetlen volt számomra, hogy a Balatonban ilyen nagy pontyok is élnek, azért is, mert több mint 30 éve horgászok a Balatonban, de öt-hat kilósnál nagyobbat még nem sikerült fognom. Láttam az okot is, én nem horgászok bojlival, és főleg nem behúzva.
Az őszi V. NBBH után elhatároztam, hogy jövőre kipróbálom a behúzós pecát! A cél: 10 kg - nál nagyobb pontyot fogni! Télen, az interneten elkezdtem kitanulni a szakmát. Már az elején láttam, hogy nem lesz olcsó mulatság. Szerencsére az öcsém megajándékozott két, erre a célra alkalmas orsóval, és egy pár bojlis bottal. Azt hittem, a nehezén már túl vagyok. Igazán tavasszal lepődtem meg a horgászbolt pénztáránál fizetéskor, miután Hamvasi Miki tanácsai után bevásároltam a megfelelő apróságokat. Pedig nem is vettem meg mindent, csak a legfontosabbakat. Miki segített az alkalmas hely kiválasztásában, a bójázásban, az etetésben, a felszerelés összeállításában, a regisztrációban, és jó tanácsokkal látott el. Egy héttel a IV. IBCC kezdése előtt jelentkeztem be a boiliebalaton.hu oldalon.
Délután kezdődött otthon a pakolás. Kaja, pia, ruha, csónakmotor, aksi, mentőmellény, GPS, lámpák, botok, kapásjelzők, szerelékek, etetőanyagok, csalik, vödrök, ládák, merítő szák, pontymatrac, és még sok minden. Estére tele lett a kocsi, alvás.
Másnap, hétfő hajnalban sikerült a horgászhelyen berendezkedni, a szerelékek reggel már az etetésen várták a halakat. Az első kapás délben jelentkezett. Épp, hogy megszólalt a kapásjelző, el is hallgatott. Azonnal csónakba szálltam, a botot két térdem közé szorítva egyik kezemmel a csónakot irányítottam, másikkal az orsót tekertem. Nem messze a bójától felvettem a hallal a kontaktot. A fárasztás után mérlegelhettem az első behúzva, bojlival fogott hat és fél kilós pontyomat. Délután több kapás nem volt, viszont este megjött a vihar, és csak csütörtök délben állt el. Pénteken délelőtt a hétfőihez hasonló kapás után a cél teljesítve, tíz kiló feletti, pontosan 11.70kg-os pontyot sikerült a lencse elé tartanom, majd visszaengedni. Az örömöm határtalan volt. Érdekes, hogy délután, és éjszaka sem volt kapás, viszont szombaton reggeltől délig hat db. 5-9 kg-os pontyot szákolhattam meg. A délutáni sátorbontással véget ért az első balatoni behúzós pontyhorgászatom. Hat napból négyet sikerült horgászattal tölteni, nyolc pontyot fogtam, ebből egy volt tíz kiló fölötti. Vasárnap már nem lehetett behúzva horgászni, kezdődött az IBCC, ami végül kimagasló eredménnyel zárult.
Szeptember végén ismét bejelentkeztem egy behúzós horgászatra. Az első nap nagyon szép idő volt, feszített víztükör, nyári meleg, de kapástalanul telt el. Másnap délután megjött az északi szél, frontbetörés, bekapcsolták a másodfokú viharjelzést, kapás. Bevágtam, és mivel csónakkal nem mehettem be, gondoltam kitekerem. Aki még nem próbált 430 méterről nagy halat fárasztani, annak nehéz ezt elképzelni. Húsz perc múlva már nem volt túl messze, de a szomszéd stég felé tartott. A baj az volt, hogy a szomszéd úr is horgászott. Nem akartam, hogy a ponty felszedje a bevetett készségeit, ezért letettem a botot, felvettem a melles csizmát, majd bottal a kezemben, elindultam a hal felé. Hamar rájöttem, hogy ez teljesen felesleges, mert közben őkelme lelépett. A vihar két napig tartott. A viharjelzést délelőtt kapcsolták ki. Délben behúzgáltam, dobtam pár marék bojlit. Nem sokat kellett várni a kapásra, fárasztás után kb. 8 kg-os tövest engedhettem vissza! A kapásjelző öt óra után szólalt meg másodszor, de sajnos okozója egy arra keresgélő hattyú volt. A nyakára tekeredett damiltól megvadulva, nagy szárnycsapdosás közben próbált megszabadulni, közben a damilt húzta magával part felé. Jó erőben lehetett, mert a 170 grammos ólmot simán lehúzta az etetésről. Kis segítséggel szerencsésen megszabadultunk egymástól. A hattyúkaland után mind két botot újra csaliztam, pár szem kedvcsináló bojlit dobtam a szerelék felé. Mire elhelyezkedtem a stégen, a nap éppen nyugodni készült, kapás. Szemem egyből a hattyút kereste, de csak egy pillanatig, mert a kapásjelző most erőteljes, húzós kapást jelzett. Jött a szokásos menet, csónakba szálltam, levettem a töltőt az akkumulátorról, csatlakoztattam a motort, elkötöttem a csónakot, kezembe fogtam a botot, irány a hal felé. Közben a hal folyamatosan húzott északi irányba. A bójától jó száz méterre értem utol. Nem könnyen adta meg magát, húzott észak felé, többször a mélybe tört, vagy megiramodott. Ilyenkor beindítottam a csónakmotort, utána mentem, és folytatódott a küzdelem. Egy pillanatra megpillantottam az oldalát, azt hittem, nem jól látok. Milyen hal ez? Jaj, csak el ne menjen! Nem erőltettem, vártam, míg kifárad. Többszöri pipáltatás után felfeküdt a vízre, alámerítettem, megvan! Ránézésre harminc kiló! A kapástól a szákolásig egy fél óra telt el, de akkor nekem ez nagyon hosszú időnek tűnt. Első gondolatom az volt, hogy visszaengedem, második, hogy le kell fotózni, és mérlegelni, harmadik, hogy a digitális mérlegem elromlott, és hogy ki fog a nagy ponttyal lefényképezni. Miközben a halat a csónak mellett vontatva, legkisebb sebességgel haladtam a part felé, telefonos segítséget kértem. Partot érés után nem sokkal, megérkeztek a Balatoni Halgazdálkodás közelben tartózkodó halőrei, akik elvégezték a mérlegelést. Halam pontosan 90 cm hosszú, 24.17 kg súlyú volt. Négy nappal az 58. születésnapom után a legszebb ajándékot kaptam a Balatontól! Pergető horgász lévén, nem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas lehet a behúzós horgászat, és hogy milyen hatalmas élményt tud nyújtani!
.jpg)
Ha van rajtam kívül még 58 év feletti horgásztárs, aki ezután kezdené el a behúzós horgászatot, annak azt tanácsolom, hogy semmiképpen ne egyedül tegye azt. Nagyon nehéz négy – négyszázötven méterről úgy kijönni a stégig, hogy egyik kézzel a csónakot irányítom, másikkal fogom az orsót, figyelek a damilra, próbálom tartani az irányt, közben a bot a térdeim között, vagy fárasztom a halat, közben kezelem a csónakmotort, miközben a szél feltámad, a víz hullámzik, besötétedik, esik az eső, vagy süt a nap.
Ezután én sem egyedül fogom ezt a sportot végezni, már megvannak a segítőim. Remélem, minél előbb lesz folytatás!
írta: Nagy Gábor
